A XX. század őskatasztrófájának tartott, 1914–1918 között lezajlott Nagy Háború osztrák–magyar tábornokainak neve és sorsa a legtöbb olvasó számára ismeretlen. Nem véletlenül, hiszen az összesen mintegy 1200 fős tábornoki testület tagjainak életútjáról és háborús szerepéről máig nem született tudományos igényű, tárgyilagos összefoglalás. Balla Tibor, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Levéltári Kirendeltségének vezetője, az első világháború ismert kutatója ezt a hiányt pótolja jelen kötetével. A közel tízéves kutatómunka után elkészült, a magyar és a nemzetközi szakirodalomban mindeddig egyedülálló könyv az első világháborús császári és királyi tábornoki kar legmagasabb rangot elért 178 tagjának – akik között 25 magyar is található – pályafutását és világégés alatti tevékenységét foglalja össze lexikon formájában. A mű bevezetőjében a szerző elsőként vállalkozik a generálisok életrajzi adatainak történeti-statisztikai és szociológiai vizsgálatára, melynek eredményeként átfogó értékelést ad a tábornokok születésére, halálozására, nemzetiségére, vallására, családi viszonyaira, származására, iskolázottságára, nyelvismeretére, hazai és külföldi kitüntetéseire, adományozott címeire és rangjaira, hadjáratokban történt részvételükre, előmenetelükre, beosztásaikra, az általuk írt írásművekre, valamint háború utáni sorsukra vonatkozóan, új vonásokkal egészítve ki az Ausztria-Magyarország katonai elitjéről kialakult képet. A Monarchia altábornagyi és vezérőrnagyi rangú generálisainak életrajzai jelen munka folytatásaként, további kötetekben látnak majd napvilágot.