„Filozófiai operakalauz” – írta e könyv 70-es évekbeli kiadásáról Almási Miklós. Ez a különös műfaj megkísérel számot adni arról a rejtélyes ugrásról, amellyel a remekmű kitűnik korának átlagából, miközben megmutatja – a nagy Mozart-operák példáján –, hogy az örökérvényűség nem független az adott kor szellemétől. A folyamatos újraértelmezhetőség és az általános érvényesség szerves kapcsolatának rekonstrukciója történik itt. Tanúi lehetünk, hogy a felvilágosodás embereszménye és morális érzékenysége hogyan ölt alakot Mozart zenéjének, zenei dramaturgiájának formája által.