Akszjonov történelmi trilógiája - mely 1924-től 1953-ig követi nyomon egy moszkvai család történetét - hátborzongatóan különös sorsok sokaságát, gyilkosokat, gyógyítókat és a szadista történelem passzív vagy lázadó áldozatait felvonultatva ábrázolja a sztálinizmus korszakát.

A regény a hatalomra törő Sztálin aljas tettével kezdődik: 1924-ben elteszi láb alól egyik fő vetélytársát, Frunzét. Ekkor ismerjük meg Borisz Gradovot, a már fiatalon jó nevű sebészorvost, akinek asszisztálnia kell a gyomorműtét álcájával elkövetett gyilkossághoz. Egyik fia, Borisz, a polgárháború ifjú vörös parancsnoka, a kronstadti matrózlázadás egyik leverője, aki aztán megjárja a Gulagot, s végül a németek elleni háborúban igazi hőssé válik, a másik, Kirill, lelkes kommunista agitátor, lánya, Nyina pedig a történet elején avantgárd költő.

Valamennyiük sorsa furcsa kanyarokat vesz; Akszjonov úgy alakította a történetet, hogy már-már enciklopédikus módon írhassa meg a Szovjetunió harminc évének történetét: a NEP-et, a kolhozosítást, a lágervilágot, a háborút, az orvospert...

Káprázatos fejezetekben ismerjük meg az aberrált Beriját, előttünk áll Sztálin öregen, letolt gatyával, a haláltól rettegve... s a következő pillanatban a moszkvai utcán vagyunk, vagy egy utolsó kis spion gondolatainak szövevényében... vagy épp egy kolimai lágerben...

"Vaszilij Akszjonov ebben az erőteljes és gyönyörű könyvben arra vállalkozott, hogy megírja a Szovjetunió történelméről szóló nagyregényt, a XX. század Háború és béké-jét." (The Washington Post)

"A Moszkvai történet csodálatos, gazdag, olvasmányos és erkölcsileg jelentős mű... megérdemli, hogy az orosz regényirodalom legnagyobb alkotásai közé soroljuk." (Washington Sunday Times)