A téves történeti narratívák minden esetben felülvizsgálatra szorulnak, bármilyen mély gyökeret is eresztettek. A történész feladata tehát az - lenne -, hogy a nemzeti emlékezetet ilyenkor kimozdítsa a "komfortzónából", és korrigálja a korábbi téves nézeteket. Persze egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel jár. Vannak olyan történetek, amelyek egy nemzet önképének a lényegéhez tartoznak. Az egyik ilyen történet Mátyásé, aki a börtön mélyéből emelkedett a királyi székig, "mint József a fáraó udvarában, és Dániel a babiloni fogságban", és örökkön örökké aranyos csillogással fog ragyogni a magyar múlt panteonjában - az ármánykodó Habsburgok és akadékoskodó történészek minden erőfeszítése ellenére.

(Részlet Tóth Gergely a kötetben megjelent tanulmányából)