Az evolúció elmélete alapjaiban változtatta meg az emberi gondolkodást, és a legkülönbözőbb szakterületek tudósai, kutatói alkalmazták vagy szálltak vele vitába. 2009 őszén, a kettős jubileum alkalmából Kampis György, Csányi Vilmos, Mérő László, Pléh Csaba és Csíkszentmihályi Mihály mutatta be az evolúciós gondolat egy-egy új és jelentős alkalmazását.

A Darwin-év tiszteletére tartott előadásokat jelen kötetben adjuk közre, Stöckert Gábornak, az Index újságírójának előszavával.

Tartalom:

Kampis György: Unintelligens tervezettség
A mai kreacionizmus fehér lábúra festett farkas, mely a tudomány színeit öltötte magára. Az intelligens tervezettség (intelligent design, ID) nevű mozgalom amellett gyűjt érveket, hogy az élő rendszer nem keletkezhetett evolúcióval, magyarán, hogy az evolúció lehetetlen, mégpedig ugyanazért, amiért lehetetlen volna, hogy egy órát találjunk a sivatagban, hacsak az óra készítője (vagy egy későbbi tulajdonos) el nem vesztette. Lesz aztán ebből minden, tudományos halandzsa („irreducibilis komplexitás", mondják, a legtöbb átlagember pedig már ebből is láthatja, hogy biztos valami nagyon komoly dologról van szó), szimpátiakeltés a mellőzöttek elnyomása alapján (vagyis hosszas siránkozás arról, hogy a gonosz tudósok hogyan állítják félre az új eszmék képviselőit, természetesen nyilván azért, mert valójában félnek tőlük), ellentámadás (hogy az ID az igazán tudományos, míg a hivatalos tudomány valójában csak vallás, amely az evolúcióhiten alapul), és sok egyéb. A lényegről kevesen beszélnek, hogy ez a fél- (és negyed-)műveltek mozgalma, a butaság forradalma, amely rossz viszonyban van a tudományos egyszereggyel és ezért a józanésszel, de amelyet előzékenyen táplál sok tényező. Köztük van a tudomány képviselőinek gyakori nagyképűsködése és kommunikációképtelensége, a tudományt belülről átható szemforgatás, amely a laikust illetéktelennek, a megoldatlan problémákat pedig sokszor nem létezőnek kiáltja ki. Ha még nem késő, meg kellene tanulni magyarul beszélni a tudományról, vagy életveszélyes embereknek teszünk életveszélyes szívességet.

Csányi Vilmos: Az evolúció története
Az ember az állatvilág része, legközelebbi rokonaink a csimpánzok. Mintegy 6,5 millió évvel ezelőtt váltunk el tőlük. Az anatómiai jegyek mellett az ember viselkedésében változott meg leginkább.
A csimpánz lényegében változatlan maradt. Az ember nagy evolúciós újítása a közösségek formálása volt. Már a csimpánzok is csoportban élnek, de ezek a csoportok nem közösségek. Minden csoporttag csak a saját érdekeit követi. Az emberré váló csoportokban megjelent a közösség érdeke is, amely kifejlett formájában azt jelenti, hogy a közösség tagja hajlandó a csoport érdekeit a maga érdekei elé helyezni. A közösség érdekeit a közösség kultúrája fejezi ki, amelynek megformálásában az emberi nyelv és az absztrakt gondolkodás volt a legfontosabb eszköz.

Pléh Csaba: Öröklés, tanulás, szelekció: Az evolúciós pszichológia ígéretei
A mai evolúciós pszichológia kiindulópontja, hogy az öröklés-tanulás vitát oldja fel, hogy az embert sajátosan tanuló lénynek tekinti. Mint minden faj, mi is speciális tanuló rendszerekkel indulunk az életnek. Ezek egy része a könnyű társfelismerést biztosítja. Egy részük viszont azt, hogy az önkényes kulturális rendszereket felkészülten alakítsuk ki. Ez a Gergely és Csibra kiemelte sajátos természetes pedagógia segíti, hogy a tudással rendelkezőktől vertikálisan tanuljunk. A munka világában vagy az interneten ezzel ellentétes horizontális tanulási mechanizmusok is megjelennek: a kortársaktól is tanulunk. E kettő viszonya korunk egyik izgalmas feszültsége. A kialakuló tudásrendszerek fontos Darwini elve a szelekció. Az emberi tanulásban ennek a szelekciónak kulturális formái is megjelennek. Szelekció megy végbe nem csupán a jutalom, hanem az átadás és ismétlődés során is. Ezek a szelekciós elvek a modern kultúra gondolat terjedési mechanizmusainak, a divatoknak is fontos irányítói. igazi e,emberi kérdésünk az, hogy vajon minden kulturális szelekció a divat vagy a pletyka terjedés szerint működik-e, vagy azért van helye a racionális szelekciónak is.

Mérő László: A pénz biológiája
A biológiai, a gazdasági és a szellemi élet evolúciója ugyanarra a logikára épül, mégis mindegyik evolúció más és más, mivel különböző természeti háttérmechanizmusok segítségével valósul meg. Az evolúció logikájának megértése csattanós választ ad napjaink néhány bonyolult kérdésére. Miért olyan nagyhatalmú a globális tőke? Veszélyes-e a globalizáció? Mennyiben fog különbözni az információs társadalom polgára, a homo informaticus elődjétől, a homo sapienstől? A pénznek, pontosabban a tőkének ugyanolyan formában van köze az élethez, mint a géneknek, mivel gazdasági élőlényeket, azaz vállalkozásokat hoz létre. A gén a biológiai élet elképesztően sokféle variációját, a tőke pedig elképesztően sokféle gazdasági vállalkozást képes létrehozni.