A keresztyén hit és teológiai értelmezése közös múltra tekint vissza. Már a keresztyén hit legelső dokumentumai kapcsán sem túlzás teológiai minőségről beszélni. Ám kérdéses, hogy a keresztyén hit valóban rászorul-e a teológiára. S ha igen, hát milyenre? A keresztyén egyházak a kezdetektől fogva alkalmazzák a teológia ismereteit. Segítségével tisztázzák a keresztyén tanítást, értelmezik a Szentírást, különböző mértékben ugyan, de a lelkészek mindig is rendelkeztek teológiai előképzettséggel. Ám újra meg újra kétségeket ébreszt, hogy milyen mértékben vannak ráutalva az egyházak a teológiára – s még inkább, mondhatjuk-e, hogy a teológia az egyháznak valamiféle funkciója? Az első középkori egyetemek alapításától fogva a teológia mintegy anyai szerepet tölt be. És amióta a reformációval a hit és a művelődés újra egymásra talált, különös jelentőséget nyert a lelkészek felsőfokú képzése. De legyen bár mégoly gazdag a teológia és az egyetemi képzés közös múltja, az a jövőre nézve még semmiféle biztosítékot sem jelent. Amíg az az alapelv volt érvényben, hogy a fejedelem döntött még a vallás ügyében is (cuius regio eius religio), nem volt kérdéses, melyik teológiát tanítsák az adott tartományi egyetemen. De idővel egyre élesebben vetődött fel a jó teológia és a felekezetek, sőt a vallások pluralizmusának kapcsolatát feszegető kérdés. Hogyan reagál a teológia arra a tényre, hogy a keresztyénség átlépett az ökumené korszakába? Hogyan képes „megemészteni” a vallási és világnézeti pluralizmus tényét, mely időközben evidenciává lett Európában? A keresztyén teológia hatalmas örökségre vigyáz. És nagy kihívásoknak kell megfelelnie a jelenben is. Napjaink társadalmi változásai az egyházakat és a tudományt sem hagyják érintetlenül. Az egyház és a tudomány találkozási pontján a teológia különös intenzitással éli meg ezt a hatást. A jó teológiáról vitatkoznunk már csak ezért is időszerű. Ám többről van itt szó, mintsem hogy meghatározzuk, milyen szerepet töltsön be az egyetemi képzésben, valamint az egyházi tulajdonú intézmények életében. S nemcsak arról kellene elgondolkodnunk, hogy mit jelent a teológia az egyház számára. Persze ez sem közömbös kérdés. Ám mennyivel fontosabb megtalálnunk, mit is nyújthat a teológia tartalmilag – az egyénnek a lényegre irányuló felvetéseire, az egyház létkérdéseire, valamint a tudomány és a kultúra összefüggéseire nézve. A közelmúltban írók egész sorát kérdezte meg a jó teológia titkáról a havonként megjelenő Zeitzeichen című protestáns folyóirat. Az izgalmas vita rögzítésre érdemesnek bizonyult. Mindezt a kiadó is megtoldotta néhány cikkel. Az alapelgondolás azonban így sem változott: német protestáns írók, férfiak és nők hozzászólásait gyűjtöttük egybe. A lényeg az, hogy a német protestáns teológia, valamint az egyházat vezérlő felelősség távlatában gondolkodjunk a jó teológia mibenlétéről, következésképpen rámutassunk, hogy a protestáns teológiának igenis van jövője a német nyelvterületen.