A szorongás jelenségének teológiai és pasztorálpszichológiai szemlélete a 20. században

Meg kellene tanulni szorongani – ajánlja Kierkegaard –, mert „ez egy olyan kaland, amelyben minden embernek helyt kell állnia: meg kell ismernie a félelmet, a szorongást, hogy ne vesszen el amiatt, hogy soha nem félt, vagy amiatt, hogy elmerült a szorongásban…”

Haszonnal forgathatják ezt a könyvet lelkipásztorok, pasztorálpszichológusok és lelkigondozók, akik munkájuk során segítenek másoknak, hogy az élet élhető legyen a szorongással is, és önismereti folyamatuk során megtanulják kezelni a saját szorongásaikat.

A szerző „…szembenéz a szorongás jelenségével, összegyűjti és rendszerbe illeszti a teológiai, filozófiai, pszichológiai és pasztorálpszichológiai leírásokat és felismeréseket, s ezekből a gyakorlatban is alkalmazható következtetéseket von le…, elénk tart egy teológia és pasztorálpszichológia által keretezett tükröt, hogy abba belenézhessünk, és valamit felismerhessünk a szorongás természetrajzából. S ez komoly eredmény… Kiderül a könyvből, hogy a szorongás önmagában nem félelmetes jelenség, hanem sorsunk kitartó kísérője, amit nem lehet könnyedén elutasítani, letagadni, negligálni. Érdemes inkább a megküzdést választani” – írja dr. Bodó Sára a könyvről.

Csoma Judit Margit református lelkész, pasztorálpszichológus. 1991 óta a berekfürdői Megbékélés Háza lelkésze. Három felnőtt lánya van. A könyv a doktori disszertációja, amelyet 2012-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen védett meg.