A 18. század első harmadában telepedtek meg zsidó családok Lovasberényben, földesúri védelem alatt. Virágkorát a 19. század első felében élte az akkor 1200 lelket számláló zsidó közösség, majd 1840 után fokozatos elvándorlás indult meg Budapest, Székesfehérvár és más városok felé. 1869-re már csak 446, 1941-re 32 tagja maradt az anyagilag megrendült, intézményeiben is zsugorodó közösségnek. A Holokauszt után senki sem tért vissza. Az egykori zsinagógát 1949-ben lebontották, a temető maradt az egyetlen hírmondója a község zsidóságának. Mint az ország egyik legrégebbi, eredeti helyén fennmaradt zsidó temetője, műemléki védelem alatt áll.
A kötet mind a 737 sírkő héber, jiddis, német és magyar nyelvű feliratát közzéteszi, valamint a sírkő és az elhunyt ismert adatait, táblázatokba rendezve, mutatókkal ellátva, fényképekkel és rajzokkal illusztrálva. Az első fejezet pedig egy hitközség-történeti sétára hívja az olvasót: a vállalkozó kedvűek a mellékelt térkép segítségével végig is látogathatják a bő 200 év történetét felidéző sírokat, megismerkedhetnek a közösség kiemelkedő tagjaival, nyomon követhetik a feliratok nyelvhasználatának, a kövek formáinak és díszítésének változásait.