Teljes a Turul-trilógia.

Az apai ágon magyar, anyai ágon lengyel származású Krzysztof Varga mintha az apai örökségét akarná szimbolikusan birtokba venni ezzel a három kötettel. Magáról beszél és rólunk ír. Minden érdekli: a történelmünk, a földrajzunk, a természetes és az épített környezetünk, a konyhánk, a hagyományaink és az emlékezetünk. A Turulpörkölt nagyrészt Budapesten játszódik, a Mangalicacsárdás szerte az országban, A Lángos a jurtában pedig Magyarország határvidékein. A Magyar Lángos peremén. "Rájöttem - írja -, hogy Magyarország pont olyan, mint a lángos: a széle a legfinomabb, ropogós és ínycsiklandó, középen meg lapos, vékony, szinte átlátszó. A lángos középső része olyan, mint a Nagyalföld, a széle viszont úgy emelkedik ki ebből, mint a Kárpát-medencét körülvevő hegylánc csúcsai, így a magyar tévé időjárás-jelentéseiben a Kárpát-medence helyett nyugodtan beszélhetnének a Kárpáti-lángos esőiről, szélviharairól, légköri frontjairól és a hőmérsékletéről."
A varsói bohém értelmiségiből időközben már-már konszolidált, hazánkat jól ismerő, magyarul remekül boldoguló, rezignált író lett, aki ráunt a mangalicára, és szíve szerint inkább vízibivalyokat gondozna a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Varga legújabb könyve valóságos esztétikai kalóriabomba, amelyben szétválaszthatatlan az útirajz, a road movie, a gasztronómiai élménybeszámoló és a népszerű történelmi elmélkedés.
Legjobb részeiben olyan bizarr helyszíneket ír le - az Ormánság legszegényebb falvait vagy például az ásotthalmi Rózsa Sándor Élményházat -, amelyek a magyar olvasónak is szolgálhatnak újdonsággal.