Csillagászat- és kozmológiatörténeti kalandozásra, „kozmikus időutazásra” hívja olvasóját kötetünk, az univerzumot feltérképező tudomány történetébe kínálva betekintést. Fő témája a kozmológiai távolságmérések története, vagyis az a kérdés, hogy régen – leginkább a távcső előtti korszakokban – hogyan próbálták megállapítani az égitestek távolságait, és ezen keresztül a kozmosz szerkezetét és méreteit. Szó esik azonban más, részben kapcsolódó területekről is: a bolygók együttállásainak és fedéseinek történeti szerepéről, arról, hogy mit gondoltak a csillagászati elméletek és a valóság viszonyáról az ókorban és a kora újkorban, a napközéppontú kozmológia korai fogadtatásáról és továbbfejlesztéséről, valamint néhány alapvető tudományos és természetfilozófiai fogalom történeti változásairól. A könyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akik komolyabban érdeklődnek a természettudományok, valamint azok filozófiai hátterének története iránt.

Kutrovátz Gábor

Filozófus, a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének egyetemi docense, fő kutatási területe a csillagászat története. Korábbi/passzív kutatási témái: magyar tudománytörténészek és tudományfilozófusok a nemzetközi porondon: Lakatos Imre és Szabó Árpád; a tudományháború és ismeretelméleti vonatkozásai; az érveléselmélet lehetőségei a tudomány vizsgálatában; szakértelem fogalma, jelensége és problémái, a laikus-szakértő viszony.