A körülmetélés

„Nem lehetne valahogyan összehozni a zsidókat és a magyarokat? Elvégre ugyanazon a nyelven beszélnek, és a sorsuk is hasonló” – ez Dalos György főhősének, Singer Robinak egyik fő problémája.
„Ha bárki megkérdezné a származását, vagy felekezeti hovatartozását firtatná – tanácsolja a fiúnak nagymamája –‚ mondja csak nyugodtan, hogy ő magyar zsidó kommunista.” A történet (egy évet ölel fel) ötezer-hétszáztizenhat Tevet havában kezdődik, s 1956 januárjában ér véget. S a viszolyogva elfogadott, bűntudatosan elutasított anya–kamasz fiú-kapcsolat, az összes többi ambivalens kötődés mellett az – érthetően – identitászavarokkal küszködő Robi döntő választás elé kerül. Annak idején elmaradt körülmetélése most esedékes. A kérdésre, hajlandó-e alávetni magát a börisznek, Robi önmaga számára is váratlanul, nemet mond.
S mikor ezek után az állami iskolába íratják be a fiút, szinte természetes, hogy az igazgató-helyettesnő „határozott mozdulattal és gyöngybetűkkel odaírta a nyilvántartás »Származás« rovatába: »Egyéb«”.

A nagy buli

A felnőtt, többé-kevésbé beérkezett Singer Robi emlékezik vissza a kerettörténetben ifjú, immár öntudatos gimnazista önmagára, a mozgalom buzgó résztvevője, egészen addig, amíg az érettségi évében át nem adja a stafétabotot egyik társának. Ő ugyanis kitart gyermekkori elhatározása mellett: elszántan művészettörténész szeretne lenni. De azért kívülről segít megszervezni egy fontos iskolai ünnepséget, amely kalandos, csaknem végzetes táncesttel fejeződik be.
Valami haladást tapasztalhatunk Singer Robi identitásfejlődésében, de a környezet nem segíti igazán a világban való eligazodásban: kimondva-kimondatlanul származása miatt elhagyja a szerelme, csalódnia kell az eszmében, annyi elégtétellel be kell érnie, hogy végül is be tudja váltani gyerekkori álmát: művészettörténész, csak hát nem hazájában csinált karriert…