A kötet William Morris építészetről, iparművészetről, könyvdíszítésről, valamint társadalomról írott esszéinek és előadásainak válogatását tartalmazza. William Morrist (1834-1896) a viktoriánus Anglia leghíresebb polihisztoraként tarják számon: költői, írói és műfordítói munkássága mellett gyakorló iparművészként is jelentős életművet hagyott hátra. Művészeti életműve mellett Morris korának egyik legeredetibb gondolkodója volt, és ahhoz a John Ruskin nevéhez köthető irányvonalhoz tartozott, amely a társadalom megújítását az esztétikumon keresztül gondolta megvalósítani. Gondolkodásában így került központi helyre a dekoratív művészet és a kézművesség gyakorlata. A művészet kritériumának a munka közben átélt (szellemi és testi) élvezetet tette meg, és a szépséget ezen élvezet kifejeződéseként írta le.