ÜBÜ PAPA Nos, barátaim, legfőbb ideje, hogy kidolgozzuk az összeesküvés tervét. Ki-ki mondja el bátran a véleményét; ha megengedik, elsőnek én mondom el a magamét.
POSZOMÁNY Beszéljen, Übü papa.
ÜBÜ PAPA Nos, barátaim, véleményem szerint, eccerűen mérgezzük meg a királyt, arzént kevervén az ebédjébe! Alighogy belélefetyel, holtan lefordul, s attól kezdve én vagyok a király.
MIND Pfuj, a patkány!
ÜBÜ PAPA No, mi az? Nem tetszik? Akkor halljuk Poszomány véleményét.
POSZOMÁNY Én amondó vagyok, csapjunk rá karddal egy akkorát, hogy feje búbjától a köldökéig hasadjon!
MIND Úgy van! Ez már nemes és vitéz dolog!
ÜBÜ PAPA De mi lesz, ha belétek rúg? Most jut eszembe, seregszemlén mindig vascsizmát hord, attól szörnyen fáj a rúgás! Ha ezt előre tudom, szaladok s feljelentelek benneteket, hogy kihúzzam magam ebből a veszélyes kalandból. Gondolom, a király még pénzt is adna nekem.
ÜBÜ MAMA Jaj, az áruló, a pimasz, buta lator!

Alfred Jarry (1873-1907) drámái színháztörténeti jelentőségűek. Olyan szövegek, melyek az elmúlt évszázadban elsősorban nem drámaként, hanem színházi mítoszként foglaltak helyet kulturális emlékezetünkben. Übü rabelais-i monstrum, gyakran Faust, Lucifer, Don Juan figurájához hasonlítják, olyan irodalmi karakterekhez, akik megteremtették saját mítoszukat, s ekként élnek tovább más irodalmi alkotásokban. Übü mítosza azonban színházi mítosz, továbbírni vagy újraírni szövegszerűen senki nem próbálta. Színpadra vinni azonban hamleti kihívást jelent minden rendezőnek.