John Keats (1795–1821) az angol romantika második nemzedékének legfiatalabb tagja volt. Legendás, főrendi környezetből származó nemzedéktársai, Lord Byron és Percy Bysshe Shelley roppant látványos életútjához képest az ő története szűk keretek között zajlott le. Az intenzitás azonban, amellyel az eseményeket átélte, s főleg amellyel a költészet tanulmányozására és a versírásra összpontosította minden energiáját, rendkívüli jelentőséget biztosít a pályáját kísérő leveleinek. A látszólag véletlenszerűen felbukkanó, gyakran verseinek tömörségével és mágikus erejével megfogalmazott kijelentései – sejtelmei vagy éppen hogy axiómái – a költészetről, a Szépségről, a Képzeletről, az Igazságról felbecsülhetetlen értékű tudnivalókkal szolgálnak az alkotó gondolkodás, a költészet és a romantikus esztétika megértéséhez.