"Ehhez a világhoz már senki nem tartozik, s ezért mindenki választhatja."

Johann Joachim Winckelmann (1711-1768) a klasszika-archeológia és a modern művészettörténet megteremtője, a neoklasszicizmus atyja, a német görögség-mánia első képviselője, a német klasszika előfutára. Maga is szinte klasszikus, akinek kultusza és ünnepei voltak. Élete, melynek rablógyilkosság vetett véget s karriertörténete - a stendali varga nélkülöző fiától a világhírű római tudósig - gyakran válik szépirodalmi témává. E könyv aszonban Fichte, Schelling és Hegel felől olvassa Winckelmannt. Azt követi, hogyan forgatták fel látásmódunkat olyan filozófiaivá váló fogalmak, mint az identifikáció különböző korok személyeivel, műveivel, az autopszia (a mű saját szemmel látásának követelménye), a kulturális tér, az eredetiség, a barokk, az ízlés.

Radnóti Sándor az ELTE Művészetelméleti Intézetének professzora lenyűgöző könyvében nem csupán a művészettörténet fogalmának keletkezésére, de számos korábban ismeretlen összefüggésre, aktuális problémafelvetésre világít rá.