Az intelligencia jellegzetes emberi képesség, amellyel a közfelfogás is intenzíven foglalkozik. Az IQ-tesztek eredményeinek tanúsága szerint az emberek képességeik szerint rangsorolhatóak, egy képzetes, normális eloszlású görbén helyezhetők el. A "haranggörbe" az intelligenciakutatók egyik tábora számára azt bizonyítja, hogy az intelligencia elsősorban öröklött. Ugyanakkor az IQ-mérés a kezdetektől fogva összekapcsolódik az iskolával, a polgári állam e nagy jelentőségű szocializációs intézményével. Soha nem volt kérdéses tehát, hogy az IQ és az oktatás összefügg, a kérdés csak az, hogy hogyan. Lehetséges-e, hogy az iskola � és az iskolai eredményeket jutalmazó társadalom � pusztán megállapítja, rögzíti és számszerűsíti az egyéni képességek közötti különbségeket? Van-e lehetőség az egyéni képességek intézményes kompenzációjára? Kötetünkben az olvasó a fenti kérdések alapos és sokoldalú vizsgálatát találja. Szerzőink felvázolják az intelligenciamérés történetét és a vita legújabb fejleményeit, az egyéni fejlődés környezeti hatásainak elvi problémáit, a genetika legújabb eredményeit, egy hipotézist az iskola intelligenciaformáló hatásáról, valamint más, az intelligenciával összefüggő izgalmas kérdéseket. Könyvünket ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek a pszichológia és a szociálpolitika mai dilemmái, vitázó álláspontjai iránt, és reméljük, hogy az ebben közreadott írások új viták és gondolatok inspirálói lesznek.