kor kiderült, hogy korántsem vagyunk annyira értelmesek, mint azt egy, az Ész tiszteletétől eltelt boldogabb század hinni szerette volna, fajtánk megjelölésére a »homo sapiens« mellé a »homo faber«, az eszközöket előállító ember társfogalmát rendelték. Csakhogy ez a kifejezés még kevésbé volt találó, mint az első, hiszen sok állat is »faber«. Ami áll az eszközkészítésre, az a játékra is áll: nagyon sok olyan állat van, amely játszik. Mégis hiszem, hogy a »homo ludens«, a játszó ember, éppoly alapvető tevékenységet jelöl, mint amilyen az eszközök készítése, és mindenképp helyet érdemel a »homo faber« elnevezés mellett. Már régóta mind erősebben gyökeret vert bennem az a meggyőződés, hogy az emberi kultúra játékban, játékként kezdődik és bontakozik ki.”
(J. Huizinga)

„Huizinga, a nálunk is jól ismert nagy hollandi kultúrtörténész legújabb művében felveti a Homo Ludens, a játszó ember fogalmát. Szerinte az ember legjellemzőbb vonása játékos hajlama, minden kulturális tevékenység a játékból sarjad ki. Tétele első pillanatra talán meglepő, sőt »játékos« – de a vastag kötetben felhalmozott példák és fejtegetések elgondolkodásra bírják az olvasót. […] Meglepő példákkal és meglepő ügyességgel bizonyítja, hogy a költészet, a művészet, a zene, a filozófia és a tudomány, sőt még bizonyos fokig a gazdasági élet is az ember ősi játékos magatartásából keletkezett. Azután végigmegy az emberi kultúra korszakain és kimutatja, mekkora szerepet játszott bennük a játékos elem.”
Szerb Antal