Stephen Addiss: Hogyan nézzük a japán mûvészetet? című könyve, amelynek fõ vonzereje éppen a mûfajában rejlik. Nem mûvészeti szakkönyv, és nem is unalomig ismert album, hanem egy csodálatosan illusztrált, ismeretterjesztő mû, amely röviden és mégis sokatmondóan mutatja be tárgyát: * dióhéjban megadja az értelmezési alapkeretet (kor, társadalom, környezet); * konkrét példákon át, érzékletesen magyarázza el a japán művészetet, kiemeli fõ jellegzetességeit; * rövid kérdésgyûjteményekben foglalja össze, mire figyeljen az európai ember egy japán festményen, fametszeten. Japán művészete a világ leggazdagabb és legkifejezőbb tradíciói közé tartozik. A hiánypótló mű elsődlegesen nem "információ a japán művészetről", hanem ennél sokkal fontosabb feladatot vállal fel: hogyan nézzük, hogy értsünk belőle valamit, közel kerüljünk a japán művészethez. Iskolapéldája annak, hogyan lehet röviden és mégis sokatmondóan bemutatni egy művészetet a kerámiától a kalligráfián át a japán kertig. Kezdésként dióhéjban megad egy alapkeretet (kor, társadalom, környezet), aztán szemügyre vesz példákat és kiemeli, magyarázza a fő jellegzetességeket. Kitűnően, érzékeletesen láttatja a kiválasztott tárgyat - ennek segítségével az összes többihez is sokkal könnyebben közeledünk. Minden fejezetet rövid kérdésgyűjtemény zár: mit nézzünk azon, amit nézünk, hogy jobban megértsük és kedvünk támadjon másokat is megnézni? A rengeteg színes képpel illusztrált, albumszerű könyvből árad a nyugalom és szépség.