E. T. A. Hoffmann művein mit sem fakított az évszázad, amely halála óta eltelt. Míg a többi német romantikus ma már az irodalomtörténeté, az ő munkái ma is elevenek. Élteti őket szerzőjüknek az az egézsen sajátos, egyéni szemlélete, amely hiányzik mestereiből, s amelyet követői is hiába próbáltak utánozni. Az a szóval alig elemezhető tehetség, amely az érzékfölöttit, a kísértetiest a legszemléltetőbb realizmussal tudja érzékeltetni.Ez Hoffmann-nak szinte hatodik érzéke, s megvan hozzá a szuggesztív ereje, hogy másokkal is láttassa, amit ő látott.