Magyarország halott ország, ha a világ közepe.
Ha ptolemaioszi világban él a kopernikuszi helyett. Ha hiszi, hogy körülötte forognak a többiek. Ha feltételezi, hogy határai feltartóztatják a világ hömpölygő társadalmi, gazdasági és politikai áramlatait. Ha szuverenitása kerítése mögé zárkózik. Ha hadat üzen a külvilágnak. Ha elhagyja Európát.
A könyveknek az a feladatuk, hogy emlékeztessenek minket, milyen szamarak és ostobák vagyunk. Mintha Caesar testőrsége, miközben a győzelmi felvonulás végigharsog a főúton, azt suttogná: Ne feledd, Caesar, hogy halandó vagy! (Bradbury: Fahrenheit 451). Mi, miért történt velünk, magyarokkal, Európa peremén? Mi lesz Európával? Miért hittem 2006-7- ben, hogy a halál kilovagolt Magyarországról? Mikor és hogyan tért vissza észrevétlen, vagy talán el se ment? Hogyan fejlődhetett ki az erőszak és harag, gyűlölködés és sérelem pretoriánus rendszere?