Amikor a Hamis Én kifejezést használom, azt az ént értem rajta, amelyet létrehozunk és magunkévá teszünk, hogy megtaláljuk identitásunkat a világban – a munkánkat, a hivatásunkat, a vallásunkat, a kultúránkat, a társadalmi helyzetünk elemeit. A hamis itt nem azt jelenti, hogy rossz, hanem csak azt, hogy külső, múlékony, változó. Valamennyiünknek van Hamis Énje – szükségünk van rá, hogy élni tudjunk a világban.
Az Igaz Én az, aki objektíven vagyunk Istenben. A legtöbb vallási és spirituális hagyomány léleknek nevezi, habár misztikus módon egyben több is annál. Nem saját személyiségünk, választásaink, tapasztalataink révén hozzuk létre, nem lehet előállítani vagy megalkotni. Legbelső lényegünket jelenti. […] Úgy vélem, a halhatatlan gyémánt metaforája fejezi ki legjobban, amiről beszélek: erős, igaz, tiszta, de el van rejtve bennünk.

(részletek egy Richard Rohrral készített interjúból)

„Ígérem önöknek, hogy Igaz Énjük felfedezése olyan lesz, mintha hatalmas teher kerülne le a vállukról. Többé nem kell majd építgetniük, védelmezniük és magasztalniuk semmilyen idealizált énképet. Az Igaz Énben élt élet egész egyszerűen sokkal boldogabb létezés, bár a nap huszonnégy órájában soha sincs részünk benne. De innentől fogva bármikor visszatérhetnek ide.”

(részlet a könyv első fejezetéből)