A neves francia gondolkodó, publicista és közéleti ember „beszélgetõs” könyve öt fejezetre oszlik. Az elsõ esszé (Az ellenségek és a démonok) az újra felfedezett európai individualizmus önmeghatározása, morális számvetés, mely azt a megtermékenyítõ erõt állítja elõtérbe, ami az Európa meg- és elrablásával kapcsolatos traumát Közép-Európa újrafelfedezése révén igyekszik orvosolni. A második írásban (A feledékeny jelen) tágul a témakör, az európai tablóra a Közel-Kelet is felkerül. A harmadik esszé (Lemondás a nyelvrõl) a francia-kanadai példán a nacionalizmus lehetõségeit gondolja újra. A negyedik „beszélgetésben” (Az élõk szemérmetlensége) Finkielkraut a radikális demokratizmus és a konzervatív létszemlélet együttes feladatairól szól, miközben õszinte revíziót tart önnön szellemi fejlõdését illetõen, nyomatékkal szólva a saját 1968-as múltjáról is. Ötödszörre (Miért vagyunk ennyire morálisak?) a globalizálódás ellentmondásai kerülnek sorra, a homogenizáció és a kisebbségi radikalizmus ellentmondásainak fénytörésében.
Finkielkraut könyve – Julien Bendát parafrazálva – az „írástudók megtérítésének” egyik nagyon szép tanusága. Ugyanakkor beszédes példa arra, hogy a francia értelmiség egy igen jelentékeny részét már nem a nagypolitikai szükségszerûség, hanem a személyes létbõl kisarjadó morál mozgatja.