A neves brit történész ezzel a könyvvel lebontotta azt a vasfüggönyt, amely sokáig kettéválasztotta Európa történetírását is. Tony Judt 1989 decemberében Bécsben, vasúti átszállás közben értesült Ceausescu bukásáról, és ekkor döntötte el, hogy megírja, vagy inkább újraírja a kontinens két felének mint egésznek a történetét. A szerző szerint ekkor ért véget a "háború utáni" hosszú korszak, Európa mesterséges kettéválasztásának kora.

A kiindulópont 1945, a "nulla év", amikor úgy tűnt, az európai civilizáció megsemmisült. A totális háború korábban soha nem látott pusztulást hozott: országok semmisültek meg, milliók pusztultak el a gázkamrákban, a harctereken, a lebombázott városokban.

És mégis, e romokból szinte néhány év alatt újjászületett egy új Nyugat-Európa, amely hirtelen felvirágzását részint annak köszönhette, hogy vezetői minden erővel el akartak kerülni egy következő európai háborút, részint pedig annak, hogy Nyugaton sikeresebb társadalmi modellt kellett létrehozniuk, mint amilyet a Szovjetunió bevezetett az általa megszállt Keleten.

A könyv sodró tempóban mutatja be, miként küzdöttek az egyes országok belső gondjaikkal, és az évtizedek alatt hogyan találtak ezekre megoldást egy korábban elképzelhetetlen mélységű együttműködéssel. Egyetlen nagy folyamatban elemzi a hidegháborút, a jóléti társadalmak kialakulását és válságát Nyugaton, illetve a kommunista rendszerek reménytelen sorvadását Keleten.

A háború után óriási mennyiségű forrásanyaga révén azonban az olvasók azt is megérthetik, mennyi kétkedés és félelem kísérte Európa útkeresését.

A könyv megjelenése óta heves vitákat kavart, mert a szerző hangsúlyozottan személyes értékelésében arra a következtetésre jutott: a XX. század első felének háborúiban kivérzett és porba tiport Európa éppenséggel a háború utáni kor fejlődésének köszönhetően válhat újból példaképpé a világ többi részének a XXI. században.

Tony Judt 1948-ban született Londonban. Diplomáit a cambridge-i King`s College-ban és a párizsi École Normale Supérieure-ben folytatott tanulmányai után szerezte. Tudományos kutatásának fókuszában mindvégig a háború utáni Európa állt. 1995-ben a New York University támogatásával megalapította az Erich Maria Remarque Intézetet, amelynek jelenleg is igazgatója.