Azok az élményszerű tapasztalatok, amelyek régen a gyerekeknek önbizalmat és bátorságot adtak, a megváltozott környezetben nehezen elérhetővé váltak. A gyereknek nem kell mást tennie, mint megnyitnia a csapot, és máris folyik a víz, megnyomnia egy gombot, és már ég is a tűz, meg sem kell gyújtani – írja Françoise Dolto, aki a változás társadalmi következményeire is figyelmeztet: Nem érzik, hogy ők nélkülözhetetlenek és fontosak a családnak, pedig vidéken, ahol mindenkinek megvolt a maga feladata, valamikor ez így lehetett; a gyerekek sokat és nagyon szívesen segítettek, ily módon kivették részüket a családi munkából, megtanulták magukat elhelyezni a társadalomban.
Françoise Dolto (1908-1988), a hetvenes évek egyik legnépszerűbb francia gyermekpszichológusa a galerikbe verődő, helyüket csoport-kötődésekkel kereső, pótcselekvésekbe gabalyodó városi gyermekek kapcsán e könyvben korunk legégetőbb kérdéseit feszegeti.