A Freud és a felkelő nap országa az első magyar nyelvű könyv a pszichoanalízis és a japán kultúra rendkívüli találkozásáról. Multikulturalista nézőpontja segítségével […] lehetővé teszi, hogy saját kultúránk megkérdőjelezhetetlennek vélt axiómáit megfelelően kezeljük, és reflektálhassunk rájuk. Ahogyan a szerzők írják, „A Kelet éles fénybe állíthatja az individuális Nyugat megtévesztően magától értetődőnek tűnő alapfeltevéseit az egyén szabadságával kapcsolatban, és vice versa: a Nyugat rámutathat azokra a lehetőségekre, amelyeket a keleti társadalmak biztonságot adó, ám olykor fojtogató mátrixai zárnak el az individuumok elől.”



A könyv a Nyugat emblematikus termékét, a pszichonalízist állítja középpontba. A modern nyugati gondolkodást megalapozó freudi életművet, a lélekelemzést mutatja be a bölcsőből, a közép-európai kulturális közegből kiszakítva. Freud tudománya Észak-Amerikában sikerre vitte; kérdés azonban, hogy mi történik, ha még távolabb, a táptalaját adó nyugati, individualista világot hátrahagyva, egy kollektivista keleti társadalomban kerül alkalmazásra. Kétségtelen tény, hogy a pszichoanalízis eljutott egészen Japánig, de a tudományág vajon milyen változásokon ment keresztül ahhoz, hogy ott is alkalmazható és értelmezhető lehessen?



A Freud és a felkelő nap országa nagy szakértelemmel mutatja be, hogy a pszichonalízis és az azt átvevő japán társadalomtudósok milyen hatással voltak a japán különlegességtudat kultuszára, a nihonjinron-ra. A könyvben a két szerző, Szummer Csaba és Indries Krisztián az eszmetörténeti hátteret, valamint a terepen folytatott kutatási eredményeket remekül ötvözve ábrázolja, hogy Nyugat és Kelet „egymás szemében tükröződve érthetik meg valójában önmagukat, míg ha saját értékrendjükhöz mérik a másik kultúráját, csupán görbetükröt tartanak egymásnak.”