A rendszerváltozás, de még inkább a 2008-as válság óta rendszeresen megjelennek a hagyományos és a közösségi médiában, illetve a politikai kommunikációban az anyaságra, a szexualitásra, a gondoskodásra, az ápolásra és az ezekhez kapcsolódó szerepekre vonatkozó – sokszor sarkos és érzelemtelített – vélemények. De vajon mi lehet a közös a prostitúció, a szülészet, illetve szülészeti erőszak, a béranyaság, a gondoskodási válság és az anyaság „helyes” gyakorlataira vonatkozó diskurzusokban? A Fordulat 24. száma ennek a kérdésnek a megválaszolásához nyújt elméleti keretet. Azt az ellentmondásos folyamatot, ahogy a kapitalista termelés a szeretet, a szexualitás, a gondoskodás és a házimunka gyakorlatait magába olvasztja és átalakítja, a kritikai elméletek a társadalmi reprodukció fogalmával szokták megragadni. Mindezek a gyakorlatok az élet újratermelését szolgálják. Egyrészről az új élet termelését a várandósság, a szülés, a gyermekgondozás és a szocializáció által, másrészről a már meglévő élet folyamatos megújítását a gondoskodás, a szeretet, az érzelmi munka és intimitás gyakorlatain keresztül. Mindez a kapitalista termelés logikája felől nézve nem más, mint a munkaerő újratermelése. Ezért ezek a folyamatok úgy idomulnak az árutermelési logikához a kapitalizmuson belül, hogy a lehető legnyereségesebb módon folyamatosan biztosítsák az árutermeléshez szükséges munkaerőt. Ez a profitabilitás a gyakorlatban csak egyenlőtlenségek fenntartásával lehetséges. Ezek közül kiemelten fontos a reproduktív munka egyenlőtlen elosztása szempontjából egyrészről a nemek közötti, másrészről a területi egyenlőtlenségek fenntartása. Ezért a lapszámba került tanulmányok fontos hozzájárulást jelenthetnek nemcsak a gondoskodás, a szülészet, az anyaság vagy éppen a prostitúció jelenségeinek megértéséhez, hanem egyrészről a nemi egyenlőtlenségek és a nemek társadalmi konstrukciói, másrészről a kelet-európai viszonyok keretezéséhez is. A lapszám Csányi Gergely, Gagyi Ágnes és Kerékgyártó Ágnes által jegyzett b