A Nobel-díjas Elias Canetti nagy mûvei: ifjúkori regényremeke, a Káprázat, a három évtizeden át írt Tömeg és hatalom és az öregkori önéletrajzi trilógia (A megõrzött nyelv; A hallás iskolája és A szemjáték) már az író életében megjelentek magyarul. Az életmû azonban még egy rendkívül izgalmas területet tartogat: Canetti feljegyzéseit. Az író fiatal kora óta vezetett naplót (magánhasználatra), írt ugyancsak magánjellegû jegyzeteket, és kezdettõl gyûjtögette különféle természetû gondolatait. Vannak köztük a történelem, a köz ügyeit érintõ aforisztikus meglátások, írókollégák természetérõl, módszereirõl szóló eszmefuttatások, „embertani megfigyelések” (mitológiai, antropológiai szövegek kommentárjai), írói ötletek, sugallatos aforizmák és utópiacsírák. Bölcsek és szórakoztatók; zömük rendkívül eredeti és idõtálló.. Canetti makacsul folytatja párbeszédét szellemi õseivel (Montaigne, Quevedo, Stendhal stb.), élõnek tekinti mindazokat, akik élõ szövegeket hagytak hátra. Vannak irodalomtörténészek, akik a Feljegyzések-ben látják az életmû aranytartalékát.