A témájában Platón szókratikus dialógusaitól Johannes Vermeer képein át egészen Térey János Wagner-átiratáig vagy éppen a Krétakör Színház FEKETEország című előadásáig terjedő kötet hívószava az irónia, amely egyfajta urbánus humornak is nevezhető, és amely talán nem csupán az írások tárgyára, de módjára is jellemző.
Ahogyan azt a szerző írja egyik esszéje hőséről:
„Nem lehet hát teljességgel vadul, árnyék nélküli pusztában, vadmézen és sáskán élve, nomád módon olvasni. Némi árnyas, urbánus kényelemszeretetre – tetszik, nem tetszik, akarjuk, nem akarjuk – előbb-utóbb úgyis ráfanyalodunk.”