A két világháború közötti magyar kisebbségek története általában egyetlen szóban sűrűsödik össze: Trianon. Fő kérdésem, hogy miként látta a különböző magyarságfelfogások egyéni elfogadtatására irányuló politika a magyarságot és környezetét, és ezt képes volt-e érvényre juttatni az egyénekkel szemben akár a politikán túl, a mindennapokban is. Az egyének csak ritkán, többnyire végletekig kiélezett helyzetben voltak hajlandók éppen olyan módon kifejezésre juttatni önazonosságukat, ahogy azt elvárták tőlük, és sokfelé megőrződtek sokszor az új állam helyi képviselőinek segítségével nemzetileg ambivalens gyakorlatok.