„Évtizedekig úgy működtem, mint valami csöndes munkagép, de közben arról dohogtam magamnak, hogy az átkozott cenzurális feltételek miatt nincsen kihasználva a teljes kapacitásom. Most aztán igazán nem panaszkodhatom” – nyilatkozta a szerző 1992-ben. A kötet azoknak a hosszabb lélegzetű esszéknek a gyűjteménye, amelyek a megváltozott cenzurális feltételeknek és az új, szorongató kihívásoknak köszönhetik létrejöttüket.

„Végig egy valamit kérdez és jár körül, azt, amit néhány helyen nyíltan ki is mond: mintha Európa csődjében az is szerepet játszott volna, hogy azt kérdeztük folyton, »milyen az ember« és nem azt, hogy »ki ő«. Nádas az utóbbit ostromolja egész gondolkodásával (nem kevés olvasmány-apparátusával is, amelyet gondosan elrejt, eldolgoz a szövegekben), anélkül, hogy végleges, esszenciális válaszokban bukna el törekvése. Tiszte az egyenletes leírás és értelmezés, a részletezés, a plasztikus megvilágítás és a keresés, problémák ellentétező, jelenetszerű, drámai exponálása, végiggombolyítása, kifejtése, de nem megoldása. A kötet végén, mint az igazán jelentékeny írókat és gondolkodókat olvasva többnyire, minden fantasztikus, éles fényben látszik, a gondolatmenet világossága és megoldhatatlansága szinte rámutat a feldolgozott probléma kimondhatatlan természetére – miránk.”
(Balassa Péter, Népszabadság, 1995. június)