A legkülönfélébb műfajú és célzatú filmek sohasem nélkülözték az élet teljességének ábrázolásában a szerelmet, amely azonban a testiséget tagadó erénycsőszök számára az irodalomban is csak utalások szövevénye lehetett. Képi megjelenítése a tömegszórakoztató filmben sokáig tabunak számított. De a tabuknak az a tulajdonsága, hogy bármilyen eszközökkel védik is (a film esetében a legfőbb eszköz még ma is a korhatáros tiltás), mindig akadnak, akik döntögetik. A filmi ábrázolás árnyaltsága ugyanis megkövetelte, hogy a hőst magánszférája ugyanúgy jellemezze, mint munkája, vágyai vagy közéleti tevékenysége. Ezért az erotika ábrázolása a filmekben egyre nagyobb teret kapott az egyre "merészebb" képsorok révén.
A tilalmakat először 1896-ban az első filmen látható csók, majd az 1930-as években a mezítelenség ábrázolása törte át, később a szeretkezés egyre hitelesebb bemutatása. Ez maga után vonta az úgynevezett aberrációk és korábban törvényekkel üldözött kapcsolatok ábrázolását is, a cenzorok és az "erkölcsvédők" folytonos tiltakozása közepette. Megszülettek azok a fontos filmek - például Elemi ösztön, Betty Blue, Karambol, Kölykök, Érzékek birodalma, Utolsó tangó Párizsban, A vágy törvénye, Az éjszakai portás, Románc és Anyádat is - , amelyek merészen átlépték a filmek számára addig tiltott határokat. Ugyanakkor világossá tették, hogy más az erotika a filmben és más a pornográfia, amely a filmben is külön iparággá fejlődött saját gyártási, forgalmazási hálózattal. Az erotika a filmben mindig alárendelődik a történetnek, a film filozófiájának, mondhatni színt hoz a filmbe, igaz, néha igen erős ecsetvonásokkal megfestve...
Az érdekesen megírt, különleges nézőpontú filmtörténeti áttekintést mintegy 300 kitűnő minőségű, közkedvelt sztárokat ábrázoló, filmtörténeti jelentőségű fotó teszi teljessé.