A könyv az emberi érintkezés magatartásbeli hatásairól szól, különös tekintettel a viselkedés zavaraira. Mivel a nyelvi érintkezésnek még az egyszerűbb területei (mint a szintaktika és a szemantika) sincsenek kellően kidolgozva – és kétséges, lehetséges lesz-e valaha is mindezeket egységes fogalomrendszerben összegezni –, a pragmatikai rendszerezés minden kísérletének vagy a tudatlanság, vagy az elbizakodottság légkörét kell árasztania. Tudományunk jelen állása még a természetes beszéd megszerzésére sem kínál kielégítő magyarázatot – miféle kilátásaink lehetnek arra, hogy az emberi érintkezés és viselkedés közti formális viszonyokat elvont szinten tudjuk kezelni?
Másfelől a kommunikáció egészen nyilvánvalóan az emberi élet és a társadalmi rend nélkülözhetetlen feltétele. És éppolyan nyilvánvaló, hogy az ember életének első napjaitól fogva kezdi megtanulni az érintkezés szabályait, noha ezek a szabályok szinte sosem tudatosulnak benne.
Ez a könyv kísérlet arra, hogy tegyünk néhány lépést ezen az ismeretlen terepen. Gondolkodási modelleket fogalmazunk meg, és megpróbáljuk ezeket tényekkel alátámasztani. Az emberi érintkezés pragmatikája gyerekcipőben járó tudomány, még messze áll attól, hogy kifejlessze a saját használható nyelvezetét. Különösképpen a jövő feladata a beillesztése a többi tudományág tágabb kereteibe. Ám éppen ennek a jövendő beilleszkedésnek a reményében fordul a könyv mindazokhoz, akik a saját munka- és kutatási területükön a legtágabb értelemben vett rendszerek viselkedésének jelenségeivel foglalkoznak.