A múlt nem a jelen meghosszabbítása az időben visszafelé, és nem is csupán a jelen előkészítése vagy közvetlen meghatározója. A jelen avatja történelemmé a múltat, bár tagadhatatlan, hogy korábban szerzett ismereteink beépülnek a mindenkori jelen történeti tudatába. A történész kutatási tapasztalatai nem feltétlenül vágnak tehát egybe a történelem szereplőinek tapasztalatával. Megismerhető, megérthető vajon a múlt, ha csupán a jelen fénytörésében pillanthatjuk meg? A probléma feloldhatatlan. A mentalitások múltjának kutatása ellenben segít tudatosítani a jelent a múlttól elválasztó idegenséget, és megteremti a történeti elbeszélés lehetőségét. Ezáltal a múlt és a jelen tapasztalati világa – ha feloldhatóvá nem is, de – összeegyeztethetővé válik.