A kötet az elmével kapcsolatos modern gondolkodás kialakulásának folyamatát tekinti át bevezető jelleggel. A pszükhé Platón szerint a mozgás forrása és eredete, ezért a lelkes testek önmagukat mozgatják: élettel bírnak. Manapság a mozgást és az életet fizikaibiológiai jelenségnek tekintjük. E szemléletváltás alapjait a kora újkorban fektették le a világ mechanikai-matematikai leírásának kísérletével. Ám e programmal párhuzamosan új kérdések jelentek meg. Ha az élet és a mozgás leírható fizikailag, vajon e magyarázat kiterjeszthető-e az emberre is? Vajon mi teszi képessé a világ e darabkáját arra, hogy más, rajta kívül létező tárgyak tudatában legyen? Vajon a megismerő alany része-e a fizikai világának, s hogyan viszonyul ahhoz a kitüntetett tárgyhoz, amely a saját teste? A lélek e kérdések értelmében amelyek az elmúlt évszázadokban makacsul ellenálltak a válaszadás kísérletének immár nem általában a természethez, hanem a természetben egyes szám első személyű nézőpontot elfoglaló szubjektumhoz kötődik: elme lett belőle.