Heinrich von Kleist elbeszéléseinek kiadása a nagy német író magyar összkiadásának első darabja. A magyarul első ízben olvasható elbeszélések mellett már ismert művek új fordításait is megtalálhatjuk a kötetben. A könyvet Földényi F. László látta el bőséges jegyzetanyaggal.

„Az új magyar kiadás egyik erénye az, hogy forrásul olyan kiadásokat használtak fel, melyek a szerző által még életében jóváhagyott szövegváltozatokat tartalmaznak. Amint az Földényi F. László jegyzeteiből is kitűnik, a felhasznált kiadások összeállítói, Sembdner és Müller-Salget hívták fel első ízben a figyelmet arra, hogy Kleist elsősorban nem a nyelvtan szabályait tartotta szem előtt, hanem az élőbeszédet. (...) A kötet fordítóinak koncepcióját dicséri, hogy – ellentétben az eddigi fordításokkal – ezúttal nem sikkadt el az elbeszélések nyelvi síkja sem, hiszen igyekeztek a lehető legpontosabban visszaadni az eredetit, úgy, hogy egyúttal vállalták annak a különleges magyar nyelvi közegnek a megteremtését is, amely kétségkívül gyökeresen különbözik mind az élőnyelvi, mind a szépirodalmi megszólalás normáitól. (...) Az új Kleist-fordítások (...) mindenképpen példaértékű újdonságnak számítanak a hazai műfordítás történetében.”
(Ungváry Renáta, Élet és Irodalom, 1996. október)