Az Egyetértés-gépezet tanulságos, felkavaró és ellentmondásos médiaelméleti fejtegetés köszönhetően annak, hogy a nem is olyan távoli múlt becstelenségei, amelyeket feltár, a jelen visszásságairól is árulkodnak.

Tanulságos, mert részletesen bemutatja, hogy olykor milyen cinikusan részrehajló az újságírás még a szabadnak tekintett nyugati tömegmédiában is, s hogy az ösztönös propagandakövetés és elfogult meggyőződésesség egyáltalán nem ritka a vezető lapok újságírói között. Felkavaró, különösen az 1980-as években Latin-Amerikában (Guatemala, El Salvador) zajlott események kapcsán, amelyek bemutatásakor a kötetből világossá válik az Egyesült Államok néhány tekintélyes médiuma esetenként milyen mély és cinkos hallgatásba burkolózott, s milyen morális engedményeket tett jó néhány igazán elvetemült és embertelen cselekedet (módszeres és rendszeres kínzások, megerőszakolások, politikai gyilkosságok) vonatkozásában. S roppant ellentmondásos, hogy mindez a sajtószabadság és a tényfeltáró újságírás hazájában történt, az emberi jogok és méltóság védelmezőjének, a hidegháborús keleti blokk zsarnokságával szembeni morális felsőbbrendűség legfőbb szószólója, az Egyesült Államok sajtójának a részéről. Nyugtalanító élmény Herman és Chomsky könyve olvastán más színben látni az etalont. (Pólya Tamás)