"Az itt megjelenő írások 1973 és 1991 között születtek. Egytől egyig az emberi végesség szkeptikus filozófiáját hirdetik. Antropológiai tézisük így szól: az ember nem abszolút, hanem véges lény csak, aki rákényszerül, hogy az abszolútumok alól föloldozást keressen... Nincs olyan jól eleresztve, hogy megengedhetné magának a tökéletlenség lefitymálását; rá van utalva a pótmegoldásokra, a második legjobb lehetőségekre... Aki csak filozófusok számára ír filozófiát, az azt nem veszi elég komolyan - ahogy a zoknigyártók ténykedése is értelmetlen volna valamiképp, ha csak a zoknigyártók számára gyártanának zoknit."

A hermeneutikai iskola egyik meghatározó - Jacob Taubes szerint - legszellemdúsabb gondolkodójának első magyar kötete.