Az ég vére című regény és addig alig ismert szerzője, az Ukrajnában született Piotr Rawicz egy csapásra világhírűvé vált, amikor 1961-ben a Gallimard kiadó közreadta ezt az írást, amely a „holokauszt-irodalom” címszó alatt számon tartott művek legnagyobbjai közé emelkedett. A regény, amelyet a következő években 16 nyelvre fordítottak le, egy eltemetett város története és egy emberé, akinek egyetlen igazi otthona van: a menekülés és a kudarc. Ez az „otthon” döbbenetes, gyakran látomásos események sorozata, amelyekről sokszor nehezen tudjuk eldönteni, személyes élményt beszélnek-e el, vagy a kegyetlen álmoktól gyötört költő képzeletéből fakadnak. Rawicz az elmondhatatlan tapasztalatának olyan költői megfelelőjét találta meg, amelyben együtt van a fekete humor, a szürrealista-barokk, az abszurd, a tárgy nélküli lázadás, sőt a szentségtörés is. És ezt a könyvet, metafizikai töltése ellenére – vagy talán éppen amiatt – úgy olvassa az ember, egy lélegzetre, mint egy detektívregényt, miközben a bűvölettől és a rémülettől eláll a lélegzete.