2006. április 28-án kitörő örömmel fogadtuk a hírt: a Szentatya aznap délelőtt aláírta Salkaházi Sára testvér boldoggáavatásának dekrétumát. Ez azt jelenti, hogy az Egyház oltárra emelte, a boldogok sorában tiszteli azt a Salkaházi Sára szociális testvért, aki szerény, hűséges szociális szolgálat, értékes újságírói, írói, kulturális munka után 1944-ben, a legnehezebb utolsó hónapokban rejtegetett üldözött zsidókat Budapesten az általa vezetett otthonban. Miután följelentették, a nyilasok az általa bújtatottak egy csoportjával együtt a Duna-partra hajtották és kivégezték. Hosszú évek óta megemlékezünk róla. A hajdani Matróz Csárda helyén, a Szabadság híd pesti hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk ez előtt a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. Ezért volt olyan különösen nagy öröm számunkra a hír, s ezért gondolom azt, hogy Budapest "lelkének" is igen nagy öröm ez. A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek. Azt hiszem, a nemzet lelki megújulásának évében ez a legszebb ajándék, amit a Szentatya a magyar Egyháznak és az egész magyar társadalomnak adhatott. A Szentatya határozata alapján és megbízásából a boldoggáavatást ünnepélyes szertartás keretében hirdetem ki Budapesten 2006. szeptember 17-én. Boldog Salkaházi Sára országos tiszteletének engedélyezését Püspöki Konferenciánk kérte az Apostoli Szentszéktől. Oltalmazó közbenjárására mindnyájunknak nagy szüksége van. Erdő Péter