Az Ísá-upanisad az egyik legrövidebb upanisad, egyben az egyik legmélyebb jelentésű is. A védikus hagyomány más jelentôs szövegeihez hasonlóan a személyes és társadalmi fejlődés szempontjából is szerves egészként és átfogóan kezeli a spiritualitást, a pszichológiát, az ismeretelméletet és a gyakorlati útmutatást. Nemcsak a kozmikus és személyes tudatosság, az illúzió és a valóság, tudatlanság és tudás mibenlétét magyarázza el, hanem a spiritualitás gyakorlati alkalmazásával és az „utolsó utunkra” való felkészüléssel is foglalkozik. Szvámí Ráma magyarázatából megérthetjük, hogy az élet spirituális és gyakorlati oldalának szükségszerűen összeegyeztethetőnek kell lennie.
Mivel az Ísá-upanisad az ősi hagyomány filozófiai és költői szóképeit használja, a nyugati ember számára helyenként nehezen érthető, Szvámí Ráma azonban csodálatosan rávilágít a műben foglalt mélységes meglátásokra.