André LaCocque és Paul Ricoeur szokatlan vállalkozása ez a könyv. A Biblia részletekre kiterjedő, átfogó magyarázása többnyire magános, elmélyült tudósmunka, ennek eredménye lehet egy-egy kommentár, tanulmány, prédikáció. Igen ritka azonban, amikor a Biblia két olvasója párbeszédben igyekszik föltárni a bibliai gondolkodás néhány dimenzióját. A kiválasztott bibliai szakaszokat, a teremtéstörténetet, a „Ne ölj!” parancsolatát, a csonttemető látomását Ezékiel próféta könyvéből, a 22. zsoltárt („Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”), Isten talányos önmegnevezését az Exodusban („Vagyok, aki vagyok”) és az Énekek Énekét előbb LaCocque, a bibliatudós és elsősorban ószövetségspecialista feszegeti keletkezésük, irodalmi formájuk, (feltételezett) íróik elsőrendű szándéka és az alkalmazás céljának kérdései szerint. Ehhez történeti, régészeti és filológiai eszközöket alkalmaz. Ricoeur, „a filozófus, aki hisz”, hermeneutikai és filozófiai belátásokkal bővíti és igazítja ki LaCocque tételeit. Elsőrendű célja annak föltárása, hogy a bibliai szövegből hogyan bomlik az az értelemtöbblet, mely a bibliai beszédmód páratlan sajátsága, és hogyan követhető nyomon a bibliai gondolkodás elsajátítására tett kísérletekben az egész nyugati kultúrát átható folyamatos értelembővülés.

LaCocque az eredetit keresi, Ricoeur azt, ami érvényes. LaCocque visszabont, Ricoeur továbbépít. LaCocque távolságot feltételez és hidakat épít a bibliai világ és a mai olvasó világa között, Ricoeurt a szövegek metaforikus közvetlensége hatja át, s éppen azért távolít, hogy még nagyobb értelemgazdagságra mutathasson rá, mint amit a szöveg jelentése közvetlenül sugall. A két szerző kétféle szemlélet- és gondolkodásmódja mindazonáltal a bibliai gondolkodásmód hatókörében marad, izgalmas és gazdag olvasmányt kínálva, szellemes és olykor szikrázó vitát hozva.