Napjainkban egyre többet hallunk arról, hogy az ember problémája, pszichés vagy testi betegsége, sőt egész sorsa nem érthető meg, nem értelmezhető teljes mélységében, csak szűkebb és tágabb környezetének eseményhálójába illesztve. A hétköznapokban gyakran hall az ember olyan mondatokat, hogy „Nem csoda, hogy elveszítettem a munkámat - anyámat is kirúgták az állásából, amikor ennyi idős volt”. „Ne akarj túl sokat fiam, csak csalódás ér, a mi családunk sorsa a szegénység.” A „nálunk már csak így szokás”, az „ötévenként komolyan megbetegszem”, az „október végén mindig depressziós vagyok” mondatok mintha egy előre megírt forgatókönyvről árulkodnának. Lehet, hogy az egymástól látszólag független események között van összefüggés? Létezik generációkon át öröklődő átok vagy áldás? Megőrződik az elődök sorsa bennünk, és ha igen, a múlt hogyan kódolja a jövőnket?

F. Galló Béla pszichogenetikus, pszichoteoretikus több mint harmincnégy esztendeje kutatja az emberi lélek működését, elsősorban a felismert pszichogenetikai törvényszerűségek és az ezekre épülő teóriái alapján. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az a láthatatlan információs rendszer, amely viselkedési mintázatainkat, gesztusainkat, beszédünket, döntési mechanizmusainkat, cselekedeteink motivációját, betegségeinket meghatározza, és a családi történeteinkben fellelhető.

Új szemléletével az ember pszichés, mentális, biológiai állapotának, valamint a különböző életesemények okainak jobb megértéséhez kíván hozzájárulni, és olyan korrekciós lehetőségeket kínál, amelyek elősegíthetik a gyógyulást. Önmagunk, a családunk vagy akár a társadalmunk jelenlegi működése értelmezhetőbb lesz a múltbéli traumák feltérképezésével, a jövő pedig kiszámíthatóbbá és tudatosabban formálhatóvá válik. Az öröklött pszichogenetikai programcsomagok, a magzati és gyermekkorban szerzett mentálgenetikai traumakarakterek alapján matematikai pontossággal, tudományos alapokon magyarázhatók és előre valószínűsíthetők a történések.

Az itt átadott „pszichogenetika mindennapi használatra” azt a célt szolgálja, hogy az élethez való viszonyunk pozitívabb legyen még akkor is, ha egy adott pillanat vagy életszakasz reménytelennek tűnik. Ha mostantól tetteinket, szavainkat, gondolatainkat a felismert törvényszerűségek szerint fontoljuk meg, és az életet támogató döntéseket hozunk, egyre többet teszünk azért, hogy könnyebbek legyenek a hátralévő évek.

"Van olyan pillanat, amikor a bátorság oly naggyá válik, hogy az ember felmászik az élet vonatának tetejére, és onnan nézi, hogy az merre halad. Úgy tűnik, mintha előre látná a kanyarokat és néha a leszállókat, pedig egyidejűleg látja ezeket... A kocsiban ülők egy rövid szakaszon csak egy egyenest észlelnek, és ha a vonat tetejéről közlik velük, hogy jön egy nagy kanyar, az az illúziójuk támadhat, hogy a jövőbe látó jós. Pedig csak a vonat tetején ül. A pszichogenetikai vizsgálódásokból és a traumatérkép elemzéséből az ember ugyanígy előre látja a kanyarokat, és fel tud rájuk készülni."