Ámosz Oz új könyve egy képzeletbeli kibuc, Jikhát életébe avatja be az olvasót. Szereplői olyan nők és férfiak, akik a huszadik századi történelem egyik legnagyobb kollektív álmának árnyékában, személyes fájdalmaik átélése során emberi közelségre vágynak. Egy idős apa, akinek tizenhét éves lánya úgy dönt, hogy az apjával egykorú szerelméhez költözik; egy nő, aki megdöbbentő levelet ír élettársa volt feleségének; egy fiatal fiú, aki megpróbál beilleszkedni a számára oly idegen kibuci életbe, s egy napon engedélyt kér, hogy meglátogathassa édesapját a mentálisan sérültek kórházában; egy öregedő kertész, aki a világ összes tragédiáját a vállán hordozza – csupa irodalmi gyöngyszem; s egymás mellé fűzve hűen ábrázolják a korszakot, amelyben játszódnak, és az ideológiát, amely övezi őket.

Ámosz Oz finom iróniával átszőtt könnyes-keserű történetei egy saját, kemény törvények szerint működő zárt világot mutatnak be nekünk. Mára szinte teljesen eltűnt ez a világ, de hatása az izraeli mindennapokban még nagyon sokáig érezhető lesz.