Közép-Európa legnagyobb édesvízi tava már az újkor előtt is jelentős kultúrtájnak számított a magyar történelemben. A társadalmi, technikai és kulturális modernizációt felvállaló reformkorban kezdték el kiépíteni a tó első, új alapítású fürdővárosát. A 19. század utolsó harmadában a vasút megjelenésével a Balatonnál is kialakult a nyugatias, hagyományos nagypolgári fürdőkultúra, és szaporodtak a nyaralást-pihenést szolgáló épületek. Az állam is kiemelt fejlesztésekbe kezdett, de az elsősorban a nagypolgárság által finanszírozott gyarapodást félbeszakította az első világháború annak hátrányos következményeivel. 1920 után korlátozott anyagi lehetőségek között kellett megoldani a középosztály és a tisztviselőréteg telekhez jutását és szerényebb nyaralóinak megépítését. Ennek a társadalmi rétegnek gyakorlatias elvek alapján dolgoztak ki mintaterveket elismert, nagyrészt fővárosi építészek. Főként az ő munkásságukban jelent meg a modernizmus építészeti és az art deco összművészeti mozgalma, amelyeket helybeli építészmérnökök és építőmesterek alkalmaztak ottani viszonyokra és igazítottak a megrendelők ízléséhez is. Más építészek a táj jellegzetességeit, helyi építőanyagokat vagy építészeti hagyományokat vettek figyelembe a nyaralóépület megtervezésekor. Ugyanakkor nagyvárosi építészeti hatások és nemzetközi irányzatok is befolyásolták a térség urbanizációját többek között a templomépítészettel vagy a lapostetős magánnyaralók és üdülők feltűnésével. 

Hogyan hatott ezekre az épületekre a Bauhaus iskolája, a luxus óceánjárók és a népi építészet? Mely társadalmi rétegek építkeztek, hol és hogyan, milyen keretek között? Melyek voltak a magánházak és az állami középületek ismérvei, jellegzetességei? Hogyan szabályozta az állam az építkezéseket, és mennyire vett részt a tájegység mint üdülőövezet fejlesztésében? 

Ezekre a kérdésekre ad választ a kötet, amelynek szerzője Budapest és a megyeszékhelyek art deco építészete után az ország leginkább urbanizált területét térképezte fel 32 balatoni településen modernista és art deco épületek után kutatva. Ez az első ilyen jellegű, 350 épületet több mint 700 színes és korabeli fekete-fehér fényképen bemutató feldolgozása a tájegységnek. Emellett a kötet tanulmányokat tartalmaz a nyaralási életforma és a nyaralóépítészet magyarországi kialakulásáról, áttekintve a nyugati párhuzamokat és hatásokat, továbbá betekintést nyújt a "kisebb testvér", a Velencei-tó korabeli építészetébe is.