Mióta a reformkori országgyűlések 1825-ben megindultak, egyre világosabbá vált, hogy Magyarország politikai jövőjét a liberálisok fogják meghatározni. Ez a nyugati mintára fogant liberalizmus azonban nem korunk toleranciája volt, hanem a haladás ellenségének kikiáltott egyház elszánt ellenfele. Szószólói már 1843-ban parlamentáris többséghez jutottak és követelték a katolikus egyházi kiváltságok eltörlését, a vallásfelekezetek közötti egyenlőséget, az egyházi vagyon államosítását, ugyanakkor azonban a királyi tetszvényjog, a placetum regium fenntartását, vagyis az állam korlátlan ellenőrzését minden pápai rendelkezés felett.