AZ ANGOL IRODALOM TÖRTÉNETE az irodalomtörténet-írás legújabb hazai és nemzetközi eredményeire támaszkodva ad árnyalt képet az angol (brit) irodalom gazdagságá­ról. Felvázolja többek között a skót irodalom történetét is, számot vet a nőirodalom hagyományaival és a brit birodalom irodalmi leképeződésével, miközben - nem korlátozva az angol irodalmat a magas irodalomra - tárgyal­ja a népszerű és az utazási irodalmat is. Tudományos munkáról van szó, amelynek nyelvezete mégis közérthe­tő, hogy minden angol irodalom iránt érdeklődő olvasó haszonnal és öröm­mel forgathassa. Ez az irodalomtörté­net abban a tekintetben is egyedülálló vállalkozás, hogy elkészítésében több mint nyolcvan szakember vett részt hazai és külföldi egyetemekről és tudo­mányos műhelyekből.

AZ ELSŐ KÖTET az első nyelvemlékektől a 15. század végéig tartó időszakot öleli fel. Mintegy kilenc évszázad irodalmáról van szó, amely tőlünk nagy időbeli és kulturális távolságban keletkezett, és amelynek bemutatása épp ezért nagy kihívást jelent. A korszak irodalmát ismertető fejezetek nemcsak a középkorral kapcsolatos rögzült előítéleteket bontják le, de arról is képet adnak, hogy a középkor öröksége miképpen élt és él tovább a későbbi századokban, így napjainkban is. A kötet szerzői két nagy korszakra bontva tárgyalják a középkori angol irodalmat. Mind az óangol, mind a

középangol korszak bemutatásában kiemelkedő szerepet kap a nyelv problémája, és ezzel együtt a középkori angol irodalom egyik legfontosabb kérdése: mikor és mitől válik angollá egy-egy szerző vagy irodalmi mű?