Mindig az avantgárd kifejezésformák érdekeltek, különösképpen a színházi avantgárdé. Ezt a formanyelvet hol izgalmasnak, hol viccesnek, hol talán brutálisnak véltem.Ugyanakkor rendkívül vonzott, hogy az elsődlegesen az alkotói és befogadói magatartáshoz, semmint az akadémikus értelemben vett stílusirányzathoz köthető avantgárd mindig flexibilis és kimeríthetetlen példatárként áll előttem. Politika, emlékezet, testtudat, identitás, szerep – bármely jelenség színházi értelmezéséhez az avantgárd történeteken át vezet az útja.Palasovszky Ödön és Róna Magda, Kozma József, Madzsar Alice, Dienes Valéria és Moholy-Nagy László pályája, élete értelmezi a magyar klasszikus avantgárd színházi lehetőségeit. A hatvanas évekre ez a hagyományrend a második nyilvánosságba kényszerült, ezért az Universitas Együttes, Halász Péter, Jeles András és Gaál Erzsébet előadásainak felidéző elemzése zárja az avantgárd formanyelv megszólalásait történetté író tanulmánykötetet.