"Nem titok: valaha sokat vártam Orbán Viktortól. A leendő államférfit láttam benne; Antall József politikai örökösét, a liberális konzervativizmus megújítóját. Máig hiszem: megvolt erre az esély - ám úgy látom, elveszett.
Véglegesen és visszavonhatatlanul.
Hol, mikor, hogyan és miért siklott félre Orbán pályája - először, másodszor, végleg?
Vagy eleve arra a szerepre determinálták őt a hajlamai, az alkata, a neveltetése, a tapasztalatai, a körülményei? A közeg: Magyarország, ahol működött, amihez alkalmazkodott, amit maga is formált? A rendszerváltozással született Magyar Köztársaság egyik építőjében kezdettől ott szunnyadt annak majdani lerombolója is? Törvényszerű volt, hogy - őt idézve - „a benne lakó jó és a benne lakó rossz harcából” végül az utóbbi kerekedjék fölül?
Efféle kérdésekre keresek válaszokat ebben a könyvben. Jórészt azért fogtam bele, hogy magam is tisztábban lássam: mi történt; hogyan és miért. Mindebből már sejthető, hogy ez a munkám kevésbé lesz elfogulatlan.
De őszintén hiszem: nem lesz kevésbé becsületes.
Mert bár jót már alig tudok, hamisat semmiképp sem akarok írni Orbán Viktorról. Változatlanul érvényes számomra a Kemény Zsigmondtól származó mottó, amelyhez az előző három alkalommal is tartani próbáltam magam:
Nem léphetek nagy ígéretekkel olvasóim elébe. Valószínűleg többször fogok tévedni - de szándékosan nem ferdítek el semmit."
(Írja Debreczeni József az Arcmás című új könyvének előszavában)