Létezik-e, és ha igen, mi az, amit archeológiai költészetnek nevezünk? Miért érdemes a modernitás korának realitásra, materiális jelenlét előállítására törekvő költészetét az archeológiai perspektívájából újra gondolni? Vajon valóban félbeszakadt-e a modernnek az antikkal folytatott dialógusa a 19. század végén vagy paradox terminussal beszélhetünk egy klasszikus avantgarde-ról is? A kötet egy kis keresztmetszetet kínál az antik műveltségű germanista szerző ezirányú kutatásaiból. A monográfia először az antik romok Walter Benjamin terminusát felelevenítve gondolatképét vizsgálja a 20. század első harmadában, majd egy archeolológiai költészeti vonulatot mutat be Rainer Maria Rilkétől Gottfried Bennen, Marie Luise Kaschnitzon, Yvan Gollon és Erich Arendten át Durs Grünbeinig. A könyv alapjául szolgáló majd egy évtizedes kutatásokat a szerzőnő német nyelvű publikációi mutatják be teljességgel.