László király országlása idején magyar küldöttség
indul a fényűző Velencébe, hogy a leendő három szent
egyikének, Gellért püspöknek a családi hátterére fényt
derítsen, és lehetővé váljék Gellért magyar szentté
avatása. A küldöttséget az agg, súlyos betegségével
küszködő Sebe vezeti, Gellért egykori neveltje, aki
követte őt a püspöki székben is.
A krisztusi elszántságú öregember rendelkezik a
kereszténység előtti idők tapasztalatával, még
emlékszik a táltosok és pogány nagyurak birodalmára,
tanúja volt mindannak, ami a kereszt nevében és
ellenében történt. Sebe velencei útjának története egy
nyomozás története. Egy józan és bölcs öregember
átható tekintete pásztázza a jelent és a múltat,
velencei mozaikot és főpapi ábrázatot, kisszerű
csalást, gyilkosságot és misztikus erejű jeleket.
Teste egyre kevésbé engedelmeskedik neki, de
fáradhatatlan szelleme egyforma tisztasággal és erővel
idéz fel régmúltat és közelmúltat egyaránt. Gellért
igaz legendáját kutatja, de egyre világosabban látja:
az ő feladata nem ez. Küldetése több is, kevesebb is
ennél. Bánki Éva - csakúgy, mint nagy sikerű első
regényében, az Esővárosban - ezúttal is a múltat
faggatja: kutat, felidéz, újrateremt, mesél. Sebe
legendát ír ugyanígy, a szerző regényt.